Mi sarkall megint irasra? A zene, s alatta a tanc, vagy forditva, nem tudom. Melyik film csinal beloled orultet, hogy ejnekidejen ejfeltajban az utcan tancoljal es szetorultkodd az agyadat egymagadban? [step up 3] ajanlanam mindenki figyelmebe, akiben csak egy kicsit is ott lakik az allat es a zenesaman. Nekem bejott. Trukkel mentem be, de hat ez az utolso kedd, cheap Tuesday. That’s it. Kicsit lefaradtam, leizzadtam, bar mostanra mondtak a leghidegebbet [mar erzem ha melyet sohajtok, sebaj]. Kellett. Persze azert nem voltam egyedul, volt a fulembende cibel. Jo pajtas. Tancolj, porogj az ut kellos kozepen, errol van szo. Azt hiszem [mar megint ez a problema, hiszed hisz tudod, ez volt, nem ketseges]. Aztan meg megvolt a gyakori nedves fuben valo cipotisztitas is, bar nem tudom mennyire orvendett meg ennek a cipellom, de legalabb megjegyeztek hogy milyen tisz[t]a, pedig nem is mostam le. Meg meg a locsoloberendezes sugarain is keresztul robogtam, es boldog voltam, nagyon, a csillagok alatt.

 Mas, mint mindig. Unokatesom, ki sokkal idosebb, mint en irt hogy irjak edesnagyszuleimnek, csakhat nem tudom en fejbol mindenki cimet [a sajatunkon kivul senkiet se tudom, na jo, ha megkinoznak a szomszedet meg tudom adni, esetleg], szoval ma feladtam ket kepeslapot is. Draga volt, de nem annyira mint az ajandekba vett belyegek. Es mar megint keso van.

 Megkerdezni valakit valamirol, chaten, szar dolog. Bar nem tudom eloszoban mekkorat alakitottam volna, ki tudja, en nem; valoszinuleg elmismasoltam volna, szokas szerint, vagy nem. De azert megsem, van idod visszaporgetni mit irt, esetleg visszakeresni korabbi szoveget es talan irasban mas, konnyebb. Csak jonnek a karakterek, a betuk folyama, nem kell sokat gondolkozni. Az egyik levelhez irtam hosszu piszkozatot, oszt irtam valami rovidebbet, helyszuke leven.

 Tegnap korbesetaltam a tavat, josag volt, a gyonyoru naplemente miatt, meg a neszek miatt is, amiket az album lejarta utan hallottam. Lattam a holdat a felhok mogott somolyogni, mert hat az is becsekkolt valamikor. Neztem kacsakat, cserkesztem hattyut [sikertelenul], hetven perc. Valahogy ekorul volt. Erzem holnap kehes leszek kisse, vagy nem, vannak gyogyszerek is a vilagon.

 Meg sok mindent kell csinalnom, ugyhogy itt a vege fuss el vele [level az ofonek, utolso >fenebe is, szomoru vagyok, dehat mehetnekem van, eszakra< de ugyis hazamegyek, hiaba a sok szoveg; gyakorolni, megtanulni ket szotarfuzetet, olvasni s nem gepezni, nem elbaszni az idot ...]

Rajottem [kulso segitseggel] hogy csak kulso s ismeretlenek blogjait olvasom, eddig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.