Khmm. Vége, már vége, mint egy történetnek. Itthon vagyok, már ez a harmadik nap [vagy valahogy igy, mert még csak reggel van, szóval akkor csak a második]. Hazajöttem és alig változott valami. Két hónap alatt megérkezett két újság is, meg egy Miles & More kártyám [aminek most már kevésbé veszem hasznát, mint korábban, sebaj a lényeg hogy kiküldték]. A ruháimat sem pakoltam még el. De már voltam boltban is vásárolni, biciklivel, szóval semmi sem változott. Reggel felkeltem és az ottani idő nézett velem farkasszemet, azt hittem, hogy tizenegy óra van és már megint soká aludtam, de csak hét óra volt. A Nap még csak alig haladott valamennyit a pályáján, most meg a szemembe süt, de jól esik [nem esős az idő, csak felhős egy kicsit]

 Nem volt semmi kedvem elindulni, az idő is hűen tükrözte a kedvemet, borús volt. De tizennégy óra alatt, vagy még több is volt, sok minden megváltozik. A hozzáállás, a mélabú lemegy a Holddal együtt [végignéztem, nem aludtam egy szikrát se], a szív [van ííííí] megremeg, ha bemondják, hogy Budapest: a leszállást megkezdtük. Azért mégiscsak itt lakom. Mintha csak egy kis idő telt volna el, nem két hónap. Talán azért van így, mert két hónap tényleg nem olyan sok, tényleg nem. Jó volt, elröppent, én meg haza.

[azt hiszem ezt a blogot megtartom olyan utazósfélének ...]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.